Osho a halált az élet szerves és elkerülhetetlen részének tekintette, nem pedig valami félelmetes vagy kerülendő dologknak. Tanításai szerint a halál nem a vég, hanem egy átmenet, egy kapu egy másik létezési szintre.
Szerinte az élet és a halál nem két különálló dolog, hanem egyazon folyamat két oldala. Azt tanította, hogy aki valóban megérti az életet, az a halált is elfogadja, mert a kettő elválaszthatatlan. Az élet maga a halál felé tartó folyamat, és a halál az élet természetes beteljesedése.Azt mondta, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem egy átmenet, egy transformáció. A test meghal, de az, aki valójában vagy – a tudatosság, a lélek – tovább él. A halált egyfajta “újjászületésként” értelmezte, amely új lehetőségeket nyit a létezésre.
Osho szerint a haláltól való félelem abból fakad, hogy az ember nem él teljesen, nem tapasztalja meg az élet teljességét. Amikor valaki tudatosan, intenzíven és szeretettel él, a halált nem valami ijesztő dologként látja, hanem egy természetes eseményként, amelyet elfogadhat.
Arra biztatta tanítványait, hogy szemléljék a halált meditációként. A halál a legnagyobb lehetőség a teljes elengedésre, a kontroll feladására, és a tiszta tudatosság megtapasztalására. A meditációval az ember felkészülhet a halálra, és felismerheti, hogy az igazi lényeg, a tudatosság, sosem pusztul el.
Szerinte a halál valójában nem más, mint az ego halála. Az ego az, amely azonosítja magát a testtel és az elmével, de a halálban ez az azonosulás megszűnik. Ha az ember már életében felismeri az egó illuzórikus természetét, akkor a halál nem jelent számára traumát.
Hangsúlyozta, hogy a halál nem szomorúságot vagy gyászt érdemel, hanem ünneplést. Tanította, hogy a halál egy felszabadulás, egy lehetőség arra, hogy valaki visszatérjen az univerzális tudatosságba.
Osho tanításai szerint tenát a halál nem egy tragédia vagy egy vég, hanem egy természetes, gyönyörű esemény, amely az élet mélyebb megértését hozhatja el. Azáltal, hogy az ember teljes életet él, elfogadja a halált, és felkészül rá meditációval, megszabadulhat a halálfélelemtől, és átélheti a halált, mint az élet legnagyobb spirituális tapasztalatát.
A halál, mint kapu
Osho szerint a halál valóban lehet egy kapu a spirituális ébredéshez. Tanításaiban a halált nem csupán az élet végét látja, hanem egy lehetőséget arra, hogy az ember mélyebb igazságokat fedezzen fel önmagáról és a létezés természetéről.
A halál, mint az ego feladása
Osho szerint a halál az ego számára a végső kihívás. Az ego, amely azonosítja magát a testtel, a személyiséggel és a földi kötődésekkel, a halállal szembesülve kénytelen feladni önmagát. Ez a teljes elengedés és feladás pillanata – amikor az ego eltűnik, a valódi Önvaló felismerhetővé válik. Ebben az értelemben a halál a spirituális ébredés lehetőségét kínálja.
A halál, mint a tudatosság ébredése
Azt tanítja, hogy a halál pillanata tiszta tudatosságot hozhat az ember életébe. Az élete során a legtöbb ember azonosul a testtel és az elmével, de a halál során ezek a kötelékek megszűnnek. Ha valaki tudatosan viszonyul a halálhoz, képes lehet felismerni, hogy a valódi létezése – a tiszta tudatosság – halhatatlan.
A halál, mint meditáció
Számára a meditáció és a halál nagyon hasonló folyamatok: mindkettőben elengedjük a kötődéseket és belépünk a jelen pillanat tiszta állapotába. A halált meditációként szemlélni azt jelenti, hogy nem harcolunk ellene, hanem elfogadjuk, és a tudatosságunkkal megfigyeljük, mi történik. Ez a hozzáállás lehetővé teszi, hogy a halál spirituális átalakulássá váljon.
A halál, mint az illúziók vége
Szerinte a halál a legnagyobb illúzió vége: az, hogy elkülönült lények vagyunk. A halál során az az érzés, hogy különálló én vagyunk, megszűnik, és az ember felismerheti, hogy az élete mindig is az univerzális tudatosság része volt. Ez a felismerés egyenlő a spirituális ébredéssel.
A halál elfogadása, mint ébredés
Azt tanította, hogy a halál elfogadása a kulcs a spirituális ébredéshez. Amikor az ember elenged minden félelmet és kötődést, a halál nem ijesztő többé, hanem egy kapuvá válik, amelyen keresztül beléphet a magasabb tudatosságba.
Osho szerint tehát a halál egy rendkívüli lehetőség a spirituális ébredésre, mert megadja azt a pillanatot, amikor mindent elengedhetsz – az egót, a kötődéseket, az illúziókat. Ha az ember tudatos és jelen van a halál pillanatában, az nem a vég, hanem egy új dimenzióba való belépés, amely a tiszta tudatosság és a megvilágosodás kapuja lehet.