Frank M Wanderer

Egy távoli, csendes kolostorban a Kereső egy különösen mély kérdéssel érkezett a Mesterhez. Hónapok óta foglalkoztatta a feltámadás és a megvilágosodás szerepe a spirituális úton. Vajon melyik vezet el a végső igazsághoz? Egy kertben, ahol madarak dala töltötte be a levegőt, a Kereső mély tisztelettel helyet foglalt a Mester előtt, készen arra, hogy megértse az igazságot.

Kereső: Mester, tanulmányoztam a spirituális hagyományokat, és úgy tűnik, hogy a feltámadás és a megvilágosodás központi szerepet játszik az ember spirituális útján. De nem értem, hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz. Ugyanazok, vagy egészen más utakat jelentenek?

Mester: (mosolyogva) Mondd, mit értesz a feltámadás alatt?

Az Élet mélyebb dimenzióihoz a kapu az éberség, amely a figyelmünknek a személyes történet mesélésének a hipnotikus állapotából való felszabadulásának az eredményeként jelenik meg.

Az éberség teszi lehetővé számunkra, hogy önmagunkat a gondolatainkkal és érzéseinkkel való azonosulás nélkül ismerjük meg.

Amit ebben az éber tudatállapotban, a gondolatokon és érzéseken túl először megtapasztalunk, az a létezés teljessége.

Ebben az állapotban eltűnik minden széttöredezettség az életünkből, felismerjük létezésünk belső tágasságát, annak belső boldogságát és nyugalmát.

Otthon érezzük magunkat a saját bőrünkben, és felismerjük, hogy az éber tudatosság mentes mindenféle gondolattól és érzéstől.

Ekkor dönthetünk arról, hogy folytatjuk-e a személyes történetünk mesélését, vagy túllépve azon elmozdulunk létezőségünk csendes alapja felé.

A New Age tanításai szerint a lélektársak különleges kapcsolatok, amelyek túlmutatnak a hétköznapi emberi interakciókon.
Ők azok a személyek, akikkel mély belső összhangban vagyunk, és akik életünk spirituális fejlődésében kulcsszerepet játszanak.
A lélektársak nemcsak romantikus partnerek lehetnek, hanem családtagok, barátok, vagy akár rövid találkozások is, amelyek erőteljes hatással vannak ránk.
A lélektársak szerepe, hogy támogassanak, tükröt tartsanak elénk, és segítsenek bennünket a személyes és spirituális fejlődésünkben.
Minden találkozás velük egy lehetőség a tanulásra és az önismeret elmélyítésére. Néha kihívásokat és konfliktusokat hoznak az életünkbe, máskor pedig feltétel nélküli szeretettel támogatnak.
A kapcsolat dinamikájától függetlenül minden lélektársi kapcsolat mély és jelentőségteljes tanítást hordoz.

 Elménk az egyik legkifinomultabb, legkényesebb műszer a világon. Modern életünk gyorsan változó mindennapjai során azonban annyira tele van zsúfolva információkkal, hogy van, amikor szinte túlcsordul. Ilyenkor az információk feldolgozatlan tömege olyan gyorsan kering az elménkben, hogy azt hisszük, hogy beleőrülünk. A sok feldolgozatlan információ persze mind magának követeli a figyelmünket, minden gondolat nagyon fontosnak tűnhet számunkra. A gondolatok őrült száguldására persze reagál a testünk is, sokszor belebetegszünk a túlzsúfolt elménk okozta stresszbe. Tehetünk-e valamit ezzel a túlzsúfolt elmével, van-e valamilyen gyógyszer, amelynek a segítségével csökkenteni tudjuk elménknek ezt a túlterheltségét?

Itt élünk a Földön, több milliárd más embertársunkkal együtt. Az, hogy élünk, számunkra egy megcáfolhatatlan tapasztalati tény, és az, hogy a többi ember is él, szintén tapasztalati tény. Azonban nem csak élünk, hanem mindannyian vagyunk is valakik. Valakik, akik egyes területeken hasonlítanak, más területen jelentősen különböznek egymástól. Az, hogy mi valakik vagyunk és a többiek egy tőlünk különböző valakik, szintén tapasztalati tény számunkra. E két tapasztalatunk közül azonban csak az egyik igaz, a másik megtévesztés. Csak az egyik tény, a másik csupán illúzió, mégpedig a világ legnagyobb illúziója.

Az illúzió kezdete

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy a kettő közül vajon melyik tapasztalatunk igaz és melyik csupán illúzió.

Ha megkérdeznék tőlünk, hogy mit tartunk legfontosabb dolognak az életünkben, akkor a legtöbben tudnánk válaszolni erre a kérdésre. Persze eltérő válaszokat adnánk, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy válaszolnánk rá. És ameddig válaszolni tudunk erre a kérdésre, addig távol maradnak tőlünk a tudatosság magasabb szintjei. Ez pedig hogyan lehetséges?

A magasabb tudatosság természete

Ha szeretnénk megtudni, hogy ez hogy lehetséges, akkor legelőször is a magasabb tudatosság természetét kell megvizsgálnunk. A tudatosság magasabb szintjeit sokan megtapasztalták már életükben és beszámolók ezrei születtek erről a tudatállapotról.

Mindenkinek meg van a maga személyes története. A személyes történetünk szálait a szüleink kezdték el fonni, először ők mondták meg nekünk, hogy kik vagyunk és ők közvetítették felénk azokat a szabályokat is, hogy hogyan kell együtt élni a többi emberrel egy adott társadalom keretei között. Aztán a kis én megszületésével megjelent bennünk az ego belső hangja és ettől a pillanattól kezdve ő vált a személyes történetünk mesélőjévé. Egy történetet kezdett el mesélni nekünk arról, hogy kik is vagyunk és hogy merre tart az életünk. Ez a történet annyira meggyőző számunkra, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni az igazságát. Vajon valóban igaz-e ez a történet, vagy csak egy belső fecsegés, amely az évek során belegabalyitott bennünket a gondolatok pókhálójába?

Mindannyian, akik spirituális fejlődésre törekszünk, sokszor érezzük azt, hogy egyes helyzetek vagy emberek szemben állnak ezzel a törekvésünkkel. Nagyon sok minden akadályozhat bennünket a spirituális utunkon való haladásunkban. Sokunk a rossz karmájában találja meg a spirituális fejlődésének legfőbb akadályát. Rossz helyre, rossz körülmények közzé születtünk és először ezekkel a körülményekkel kell foglalkoznunk és csak azután gondolhatunk a spirituális fejlődésünkre. Vajon valóban így van ez?

Ha válaszolni akarunk erre a kérdésre, akkor legelőször az elménk egyik leghatékonyabb védekező mechanizmusával kell foglalkoznunk, a bűnbakkereséssel. Ennek a lényege az, hogy ha az életünkben nehézségekkel találjuk szemben magunkat, akkor hajlamosak vagyunk a nehézségek okozóját saját magunkon kívül keresni. Ezzel a felelősséget megpróbáljuk áthárítani vagy a külső körülményekre, vagy pedig konkrét személyekre, amelyek, vagy akik a nehézségeink okozói lehetnek.

Az elme egy csodálatos remekmű, amelyben kimondhatatlanul hatalmas lehetőségek rejlenek. Ezek a rejtett lehetőségek azonban a legtöbbünkben kihasználatlanul maradnak, mert nem mi irányítjuk az elménket, hanem az elménk irányít minket. Elménk, mint egy vezető nélkül őrülten száguldó autó rohan át velünk az életen, ezzel állandó szenvedést és bánatot okozva nekünk. Ha azonban irányítani tudnánk az elménket, akkor teljesen megváltozna az életünk. Akkor ez a jelenlegi őrült száguldás egy csodálatos, kreatív tánccá változna át, amely szenvedés helyett boldogsággal ajándékozna meg minket. A kérdés tehát az, hogy vehetnénk át az ellenőrzést az elménk felett?

Az elme természete

Ahhoz, hogy valamit irányítani tudjunk, ismernünk kell azt.

Sokszor olvastunk és hallottunk már arról, hogy nem használjuk ki eléggé az elménkben lévő lehetőségeket, jó, ha azoknak csak egy töredékét használjuk a mindennapi életünk során. Ha azonban teljesen ki tudnánk használni ezeket a lehetőségeket, akkor egy hatalmas teremtő erővel gazdagodhatna a személyiségünk. Felmerül a kérdés, hogyan tudunk hozzáférni az elme teremtő erejéhez?

Az elme rabságában

Az elme teremtő erejéhez csakis a jelen pillanatban, itt és most férhetünk hozzá. Ha a jelenben élünk és a jelen pillanatra fókuszáljuk az energiáinkat, csakis akkor tudunk valóban élni, akkor vagyunk jelen az életben, akkor vagyunk képesek hozzáférni az elme teremtő erejéhez. Csakis a jelenben tudjuk élvezni az adott pillanat boldogságát és örömét. Ha az elménk a múltban vagy a jövőben kóborol, akkor bezárulnak előttünk a jelen pillanat lehetőségei és nemhogy hozzáférnénk az elme erejéhez, sokkal inkább annak a rabságába kerülünk.

Másnap este Christine izgatottan tért vissza Mrs. Elonához. Ezúttal a szoba még varázslatosabbnak tűnt. Egy nagyobb kör alakú tükör állt a közepén, amelynek keretét faragott szimbólumok díszítették. 
A tükör nem csupán visszaverte a fényt. Mintha élő lélegzetet árasztott volna, és a lány érezte, hogy valami különleges fog történni.
– Ez itt a Lélek Tükre – mondta Mrs. Elona. – Az egyik legfontosabb eszköz az asztrális utazásban. Ezen keresztül beléphetsz egy másik rétegbe, amelyet csak kevesen mernek megismerni: a Köztes Világba.

Emma napról napra magabiztosabbá vált önmagával szemben. Megtanulta kifejezni a saját igazságát, és egyre kevesebb félelemmel mutatta meg valódi énjét. 
Mégis, voltak pillanatok, amikor magányt érzett. Az önismeret útja néha magányosnak tűnt, és azt kérdezte magától: Hogyan kapcsolódhatok másokhoz anélkül, hogy elveszíteném önmagam?
Egyik nap, amikor a Duna-parton találkoztak, Emma megosztotta ezt a kérdést Annával.
– Úgy érzem, hogy amikor önmagamat adom, néhány ember eltávolodik tőlem. És néha úgy tűnik, hogy nehéz mélyen kapcsolódni másokhoz anélkül, hogy feladnám a saját igazságomat.
Anna csendesen hallgatta, majd elmosolyodott.

A hajnal színei lassan festették meg az égboltot, miközben Mia az óceán fölé magasodó domb felé tartott. Az út meredek volt, de a friss tengeri szél és a hullámok távoli moraja megnyugtatta. 
Helena meghívása erre a különleges helyre jelezte, hogy ma valami mély és jelentőségteljes tanítást fog megosztani vele.
Mia lelkében az izgatottság keveredett a kíváncsisággal. Az előző találkozások során megértette az irányítás és az elengedés illúzióját, de most Helena azt ígérte, hogy az utolsó illúzióról fog beszélni, arról, amely a spirituális ego legnagyobb trükkje.
Amikor felért a dombra, Helena már ott állt, háttal az óceánnak, és a horizontot figyelte. A nap első sugarai megvilágították az arcát, amely egyszerre sugárzott békét és bölcsességet.
– Jó reggelt, Mia – köszöntötte Helena anélkül, hogy megfordult volna.
– Jó reggelt – felelte Mia, miközben leült Helena mellé.

Az ébredés egyik legizgalmasabb és legfelszabadítóbb tapasztalata az intuíció megerősödése. 
Ez a belső iránytű már régóta jelen van bennünk, de a mindennapi élet zajában gyakran elnyomjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk. 
Amikor elkezdünk tudatosabban élni, és csökken bennünk az ego harsány hangja, akkor az intuíció halk, de annál tisztább szava felerősödik.
Az intuíció nem valami misztikus adottság, ami csak kevesek kiváltsága. 
Valójában minden ember rendelkezik ezzel a képességgel, hiszen az intuíció a tudatalatti, a tudatos elme és a szív finom együttműködésének eredménye.

C. G. Jung szerint életünk során három születést kell átélnünk. A testi születést, az ego megszületését és a szellemi születést.

Ennek megfelelően a személyes fejlődésünket három növekedési folyamat jellemzi. Életünk első harmadában a testi növekedésen van a hangsúly, életünk második harmadában az egónk teljesedik ki, életünk utolsó harmada pedig a belső spirituális fejlődésünk időszaka.

Míg az első két születés során életünk hangsúlya a külvilági lehetőségek minél maximálisabb kihasználásán van, addig a szellemi születésben a bennünk lévő fejlődési potenciálokra helyeződik át a hangsúly.

A spirituális vándorutunkon keressük a formákból, a világból kivezető kapukat. Ezeknek a kapuknak a megtalálására azonban csakis akkor leszünk képesek, ha lelkileg éretté válunk rá.

Mit jelent a lelki érettség? Ha feltesszük magunknak a kérdést: “Mit is akarok valójában az élettől?” és őszintén válaszolunk rá, akkor a válaszunk minősége adja meg erre a kérdésre a választ.

Íme az érett lélek öt ismertetőjegye:

1. Az érett lélek már túl van a formákhoz kötött vágyain és ambícióin. Éppen az tette őt éretté, hogy megtapasztalta: ezeknek az ambícióknak és vágyaknak a kiélése sem hozta el számára az igazi boldogságot. Időleges kielégüléseket talán, de tartós boldogságot nem.
2. Az érett lélek már megtapasztalta és kiismerte a vágyak természetét, a formavilág állandó változékonyságát, ahol semmi sem tartós, minden dialektikus, minden változik.

Az intimitás az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. Hiánya elsorvasztja, bősége pedig táplálja az emberi lelket. Az intimitásnak pedig az egyik legszebb kifejeződése az, amikor két ember megöleli egymást.

Ez a szép emberi gesztus azonban messze túlmutat önmagán, benne hatalmas spirituális titkok rejlenek. Mik is lehetnek az ölelés spirituális titkai?

Az ölelésnek van egy kis és van egy nagy spirituális titka.

Az ölelés kis titka

Az ölelés kis titka az, hogy az ölelésnek számos jótékony egészségügyi és pszichológia hatása van, például fokozza a bizalmat, csökkenti a szorongást, félelemérzetet és a fájdalomérzetet, valamint enyhíti a stressz hatását.

A nagyváros élete zajos, lüktető. Nap, mint nap, fények és határidők között sodródunk, egy hatalmaas betonrengetben, mintha mindez természetes lenne. 
Minden nap ugyanaz a forgatókönyv: munka, rohanás, szórakozás, pihenés, majd az egész újra kezdődik elölről. 
De mi van, ha ez csak egy álca? Mi van, ha a világ, amit valóságnak hiszünk, csupán egy illúzió, egy börtön, amelyben fogolyként élünk anélkül, hogy tudnánk róla?

A könyv főszereplője Caleb, egy fiatal férfi, aki egyre inkább úgy érzi, valami nem stimmel a világgal. Látta a Mátrix című filmet, és azóta nem tud szabadulni a gondolattól: mi van, ha ez az élet, amit él is csak egy mesterségesen letrehozott rendszer? 
Minél inkább megfigyeli a körülötte lévő embereket és a társadalmat, amelyben él, annál jobban elmélyül benne a kétely. A modern lét rutinszerűsége és felszínessége mögött mintha egy titok lappangana,  egy titok, amely arra vár, hogy felfedjék.