Osho a halált az élet szerves és elkerülhetetlen részének tekintette, nem pedig valami félelmetes vagy kerülendő dologknak. Tanításai szerint a halál nem a vég, hanem egy átmenet, egy kapu egy másik létezési szintre.
Szerinte az élet és a halál nem két különálló dolog, hanem egyazon folyamat két oldala. Azt tanította, hogy aki valóban megérti az életet, az a halált is elfogadja, mert a kettő elválaszthatatlan. Az élet maga a halál felé tartó folyamat, és a halál az élet természetes beteljesedése.Azt mondta, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem egy átmenet, egy transformáció. A test meghal, de az, aki valójában vagy – a tudatosság, a lélek – tovább él. A halált egyfajta “újjászületésként” értelmezte, amely új lehetőségeket nyit a létezésre.
