Másnap este Christine izgatottan tért vissza Mrs. Elonához. Ezúttal a szoba még varázslatosabbnak tűnt. Egy nagyobb kör alakú tükör állt a közepén, amelynek keretét faragott szimbólumok díszítették.
A tükör nem csupán visszaverte a fényt. Mintha élő lélegzetet árasztott volna, és a lány érezte, hogy valami különleges fog történni.
– Ez itt a Lélek Tükre – mondta Mrs. Elona. – Az egyik legfontosabb eszköz az asztrális utazásban. Ezen keresztül beléphetsz egy másik rétegbe, amelyet csak kevesen mernek megismerni: a Köztes Világba.
A lány lélegzete elakadt.
– Mi az a Köztes Világ?
Mrs. Elona arca elkomorult, de a hangja nyugodt maradt.
– Egy olyan hely, ahol a lelkek várakoznak. A holtak, akik nem léptek tovább, és azok az entitások, akik keresnek valamit. Nem minden lélek jószándékú, de sokan segítségre szorulnak. A Köztes Világban megtanulhatod, hogyan válj vezetővé, és hogyan segíts másokon. De készülj fel, az ottani energiák intenzívebbek lesznek, mint amit eddig tapasztaltál.
A lány érezte, hogy a félelem és az izgatottság egyszerre kavarog benne.
– Készen állok – mondta, bár a hangja kissé remegett.
Mrs. Elona bólintott, és elkezdte a szertartást. A tükör fénye lassan elhalványult, majd átváltozott – mintha nem üveg, hanem egy folyékony felület lenne, amely mozgott és hullámzott. Christine mély levegőt vett, és belenézett a tükörbe.
Egy új világ kezdett kirajzolódni előtte, tele homályos árnyékokkal és lebegő fényekkel. Érezte, hogy vonzza a látvány, és ahogy egy lépést tett előre, már nem volt ott a szoba. Christine belépett a Köztes Világ kapuján.
A lány körül sűrű, homályos köd terjengett. A Köztes Világ furcsa volt, egyszerre érződött nyomasztónak és hívogatónak.
A lebegő fények halványan világítottak, és furcsa hangok – suttogások, távoli sóhajok – töltötték meg a teret. Mély levegőt vett, és próbált emlékezni Mrs. Elona szavaira: „Légy nyugodt, és ne hagyd, hogy a félelem irányítson.”
Előbbre lépett, és hamarosan egy magas, toronyra emlékeztető alakzat rajzolódott ki a ködből. A torony körül árnyékok, különböző alakok mozogtak, mintha kerestek volna valamit.
A lány óvatosan közeledett feléjük, és érezte, hogy az árnyékok felé fordulnak. Nem látszottak fenyegetőnek, de a jelenlétük nehéz volt, mintha saját bánatuk és emlékeik súlya nyomta volna őket.
– Segíts rajtunk! – suttogta egy árnyékos lélek, ahogy Christine elé lebegett. Hangja tele volt kétségbeeséssel.
– Hogyan segíthetnék? – kérdezte a lány, bár maga sem tudta, mit tehetne.
Az árnyék válaszolt:
– Emlékeztess, ki voltam. Emlékezz rám, hogy tovább tudjak lépni.
A lány szíve elszorult. Tudta, hogy valami mély és fontos dolgot kérnek tőle, de fogalma sem volt, hogyan válaszoljon.
Ekkor Mrs. Elona hangja szólalt meg a távolból, de mintha a lány elméjében zengett volna:
– Figyelj a szívedre. A válaszok már ott vannak benned.
A lány lehunyta a szemét, és hagyta, hogy az intuíciója vezesse. Emlékek képei kezdtek felvillanni előtte – nem a sajátjai, hanem más embereké.
A lélek, aki előtte állt, valaha egy anya volt, aki elvesztette gyermekét. Christine mély lélegzetet vett, és megszólalt:
– Te egy anya voltál, és szeretted a gyermekedet. Az a szeretet, amit adtál, még mindig él, és ez a fény vezethet tovább.
Az árnyék alakja lassan világosodni kezdett, majd eltűnt, mintha feloldódott volna a térben. A lány szíve megkönnyebbült, de érezte, hogy még sok lélek vár rá.
Ahogy újabb árnyékokkal találkozott, mindegyikük történetét érezte. Egy férfi, aki sosem tudta kimondani szerelmét. Egy gyermek, aki félve távozott az életből.
A lány mindegyiküknek segített emlékezni, hogy tovább léphessenek. A világ körülötte fokozatosan világosodni kezdett, a köd eloszlott, és a tér kitárult.
Ekkor egy hatalmas fényalak jelent meg előtte. Az alakból nyugalom és szeretet áradt, és a lány tudta, hogy ez nem egyszerű lélek, hanem valami nagyobb, egy vezető vagy őrző.
– Jól teljesítettél, Christine – szólt az alak. – Az, hogy segítettél másoknak, segített rajtad is. Most már ismered a Köztes Világ valódi értelmét ami nem az árnyékok legyőzése, hanem a megértés és az elfogadás.
A fényalak egy kaput nyitott ki a lány előtt, amely visszavezetett a valóságba. Christine lépett egyet, és érezte, hogy az asztrális teste újra összeolvad a fizikaival.
Amikor kinyitotta a szemét, Mrs. Elona mosolyogva nézett rá.
– Készen állsz – mondta halkan. – Az utazásod még csak most kezdődik, de ma egy hatalmas lépést tettél meg.
A lány bólintott, érezve a súlyos, de felemelő élmény hatását.
– Köszönöm – suttogta.
Az éjszaka csendesen telt, de Christine tudta, hogy belül már semmi sem lesz a régi. Az asztrális világ rejtelmei új utakat nyitottak előtte, és ő készen állt arra, hogy ezeket felfedezze.
Részlet Frank M. Wanderer A SPIRITUÁLIS FEJLŐDÉS ASZTRÁLIS ÚTJA könyvéből