Emma napról napra magabiztosabbá vált önmagával szemben. Megtanulta kifejezni a saját igazságát, és egyre kevesebb félelemmel mutatta meg valódi énjét.
Mégis, voltak pillanatok, amikor magányt érzett. Az önismeret útja néha magányosnak tűnt, és azt kérdezte magától: Hogyan kapcsolódhatok másokhoz anélkül, hogy elveszíteném önmagam?
Egyik nap, amikor a Duna-parton találkoztak, Emma megosztotta ezt a kérdést Annával.
– Úgy érzem, hogy amikor önmagamat adom, néhány ember eltávolodik tőlem. És néha úgy tűnik, hogy nehéz mélyen kapcsolódni másokhoz anélkül, hogy feladnám a saját igazságomat.
Anna csendesen hallgatta, majd elmosolyodott.
– Ez azért van, mert most már hitelesen élsz. Azok, akik nem tudnak elfogadni, lassan eltávolodnak tőled. De azok, akik valóban látni akarnak téged, közelebb fognak kerülni. A mély kapcsolódás nem abból fakad, hogy másoknak megfelelsz, hanem abból, hogy jelen vagy és együttérzéssel fordulsz feléjük.
Anna lassan beszélt, mintha minden szónak különös súlya lenne.
– Az emberek többsége csak a felszínen kapcsolódik másokhoz. Beszélnek az időjárásról, a munkáról, de elkerülik a valódi érzéseiket. Az igazi kapcsolat mélyebb, és az őszinteségen, valamint az együttérzésen alapul.
Emma figyelmesen hallgatta.
– De hogyan mutassam meg magam, ha félek attól, hogy sebezhetővé válok?
Anna mosolyogva bólintott.
– A sebezhetőség nem gyengeség, hanem erő. Amikor megosztod a saját érzéseidet, akkor, másokat is arra bátorítasz, hogy megnyíljanak. A mély kapcsolódás akkor jön létre, amikor mindkét fél vállalja, hogy őszinte és nyitott lesz, anélkül, hogy megítélné a másikat.
Anna egy új gyakorlatot javasolt Emmának.
– Próbálj meg minden nap mélyen figyelni valakire. Ne csak a szavaikra, hanem arra is, amit a szívük üzen. Kérdezd meg magadtól: „Mit érezhet most?” És ha úgy érzed, hogy szükségük van rá, oszd meg velük a saját érzéseidet is – de őszintén, ítélkezés nélkül.
Emma kíváncsian nézett rá.
– És ha valaki nem nyílik meg?
Anna finoman elmosolyodott.
– Nem mindenki áll készen a mély kapcsolatra. De ha te őszinte és együttérző vagy, a megfelelő emberek meg fognak találni. Azok, akik valóban kapcsolódni akarnak hozzád, érezni fogják az igazságodat, és közelebb kerülnek majd.
Aznap Emma megpróbálta a gyakorlatot. A kávézóban, ahol dolgozott, egy vendég szomorúnak tűnt. Emma nem csak a szokásos udvarias kérdéseket tette fel, hanem őszintén megkérdezte:
– Jól van?
A férfi meglepődött, de lassan bólintott.
– Nehéz napom volt – mondta halkan.
Emma csak hallgatott, nem akart tanácsot adni vagy megoldást találni. Csak jelen volt. És ahogy figyelt, a férfi megnyílt. Mesélt az életéről, a nehézségeiről. Emma rájött, hogy a jelenlét és az együttérzés néha többet jelent, mint bármi más.
Este, amikor hazaért, ezt írta a naplójába:
"Ma megértettem, hogy az igazi kapcsolat nem a szavakon múlik, hanem a figyelmen és az együttérzésen."
Ahogy telt az idő, Emma egyre inkább megértette, hogy nem kell mindenkinek megfelelnie. Azok az emberek, akik igazán fontosak, a valódi énjéhez kapcsolódnak. Nem az álarcaihoz.
Egy este, a tükör előtt állva, Emma mosolyogva nézett a saját szemébe.
– Nem vagyok egyedül – mondta halkan.
És most már nem a külvilág megerősítése miatt érezte ezt, hanem azért, mert valódi kapcsolódást talált önmagával és másokkal.
Részlet Dr. Margitics Ferenc AZ ÖNMAGUNKHOZ VEZETŐ ÚT Egy belső utazás története könyvéből