A hajnal színei lassan festették meg az égboltot, miközben Mia az óceán fölé magasodó domb felé tartott. Az út meredek volt, de a friss tengeri szél és a hullámok távoli moraja megnyugtatta.
Helena meghívása erre a különleges helyre jelezte, hogy ma valami mély és jelentőségteljes tanítást fog megosztani vele.
Mia lelkében az izgatottság keveredett a kíváncsisággal. Az előző találkozások során megértette az irányítás és az elengedés illúzióját, de most Helena azt ígérte, hogy az utolsó illúzióról fog beszélni, arról, amely a spirituális ego legnagyobb trükkje.
Amikor felért a dombra, Helena már ott állt, háttal az óceánnak, és a horizontot figyelte. A nap első sugarai megvilágították az arcát, amely egyszerre sugárzott békét és bölcsességet.
– Jó reggelt, Mia – köszöntötte Helena anélkül, hogy megfordult volna.
– Jó reggelt – felelte Mia, miközben leült Helena mellé.
Helena elmosolyodott.
– Az utolsó illúzióról fogunk beszélni. Az „én” illúziójáról.
– Az „én” illúziója? – kérdezte Mia összezavarodva. – Nem erről van szó minden tanításban? Már megértettem, hogy nem a gondolataim vagy az érzéseim vagyok. Mi az, amit még nem látok?
Helena egy pillanatra elhallgatott, majd mélyen Mia szemébe nézett.
– Az ego trükkje az, hogy még akkor is fenntartja az „én” érzését, amikor már spirituális úton jársz. Még akkor is, amikor azt hiszed, hogy felismerted az igazságot, az ego ott van, és azt suttogja: „Én értem. Én vagyok az, aki elengedett. Én vagyok az, aki megvilágosodott.”
Mia lélegzete elakadt. Ez a gondolat soha nem jutott eszébe.
– De akkor mi marad? Ha nincs „én”, ki az, aki tapasztal?
Helena mosolya elmélyült.
– Nincs különálló én. Csak a tiszta tudatosság van, ami mindent megfigyel. De az ego ragaszkodik ahhoz, hogy legyen valaki, aki ezt tapasztalja. Ez a spirituális ego legnagyobb trükkje: elhiteti veled, hogy van egy „te”, aki eléri a megvilágosodást. De a megvilágosodás nem az „én” felismerése, hanem az „én” eltűnése.
Mia szemei könnybe lábadtak. Minden addigi tapasztalata és törekvése most más fényben tűnt fel.
– Szóval nincs cél, amit el kellene érni? – kérdezte halkan.
Helena megrázta a fejét.
– Nincs cél. Nincs elérendő állapot. A valóság mindig itt van. Nem érheted el, mert sosem veszítetted el. Az egyetlen akadály az, hogy még mindig keresel, és közben elfelejted, hogy már megérkeztél.
Mia a távoli óceánt nézte. A hullámok végtelenül gördültek a part felé, és most először nem érzett sürgetést vagy keresést. Csak volt. Csak létezett.
Helena lassan felállt, és a nap felé fordult.
– Holnap hajnalban ismét találkozunk – mondta. – Akkor arról fogunk beszélni, hogy mit jelent valóban szabadnak lenni.
Mia némán figyelte, ahogy Helena elindul a dombon lefelé. Az utolsó illúzió is szertefoszlott benne. Már nem keresett válaszokat, mert ráébredt, hogy a válasz mindig is itt volt, a csendben, a jelenlétben, önmaga legmélyén.
Részlet Frank M. Wanderer A SPIRITUÁLIS EGO TRÜKKJEI könyvéből