Elménk az egyik legkifinomultabb, legkényesebb műszer a világon. Modern életünk gyorsan változó mindennapjai során azonban annyira tele van zsúfolva információkkal, hogy van, amikor szinte túlcsordul. Ilyenkor az információk feldolgozatlan tömege olyan gyorsan kering az elménkben, hogy azt hisszük, hogy beleőrülünk. A sok feldolgozatlan információ persze mind magának követeli a figyelmünket, minden gondolat nagyon fontosnak tűnhet számunkra. A gondolatok őrült száguldására persze reagál a testünk is, sokszor belebetegszünk a túlzsúfolt elménk okozta stresszbe. Tehetünk-e valamit ezzel a túlzsúfolt elmével, van-e valamilyen gyógyszer, amelynek a segítségével csökkenteni tudjuk elménknek ezt a túlterheltségét?
Természetesen, létezik ilyen gyógyszer és a neve meditáció. Maga az éjszakai pihenés ugyanis már nem elég arra, hogy egy kicsit megpihenjen az elménk. Éjszaka a testünk ugyan alszik, de az elménk őrült száguldása megmarad alvás alatt is. A napi információ tengerét az elménk ugyanis éjszaka dolgozza fel az álmodás segítségével. Így, mire elménk végez a napi információk feldolgozásával a testünk már újra ébren van és kezdődik elölről egy ingerekkel teli új nap. Így elménk pihenése elmaradt, ami viszont ahhoz vezet, hogy idővel túlterhelődik, ami stresszhez és a testünk megbetegedéshez vezethet.
Tudatosan kell tehát időt szakítanunk arra, hogy az elménk lehetőséget kapjon a pihenésre, hogy a sok információ-szemetet kiszórja magából, hogy egy kis lélegzethez jusson. A meditációnak tehát helyett kell szorítanunk mindennapi elfoglaltságaink közepette. Az elme a meditáció során rendezi a sorait, szinte erőre kap, megújul, megfiatalodik.
A meditáció egy finom, alig észrevehető áramlás, melyben részesévé válsz egy radikális súlypont eltolódásnak. Az önmagadnak vélt, időben-térben körülhatárolható megnyilvánulás, mely súlyos és sűrű, áttűnik egy súlytalan, kiterjedés nélküli ponttá, amely mindenhol jelen van. Az addig önmagadként élt, röghöz kötött masszív lény, az azonosulás nélkül szárnyra kel. Ez történik a szemlélődő-jelenlét hely nélküli helyén és időtlen idejében, ami öröktől fogva itt és most van.
Ezt a gyógyszert, a meditáció módszerét pedig naponta alkalmaznunk kell, hogy az elménk egyensúlya megmaradjon, és ne legyen ismét túlzsúfolt. Hogyan alkalmazzuk ezt a gyógyszert?
Naponta fél-egy órára vissza kell vonulnunk, teljesen egyedül kell lennünk, és tudatosan ki kell ürítenünk az elménk teljes tartalmát, hogy sem gondolat, sem érzés, sem emlék ne maradjon benne. Csak ébernek lenni és semmi mást nem tenni, ez a meditáció lényege. Ha ez naponta megtörténik, akkor elménk túlzsúfoltsága megszűnik, felfrissül, feltöltődik energiával, visszanyeri egyensúlyát. Mintegy szabad tér keletkezik benne, amely teret enged a tudatosságunk szabad szárnyalásának.