Sokszor olvastunk és hallottunk már arról, hogy nem használjuk ki eléggé az elménkben lévő lehetőségeket, jó, ha azoknak csak egy töredékét használjuk a mindennapi életünk során. Ha azonban teljesen ki tudnánk használni ezeket a lehetőségeket, akkor egy hatalmas teremtő erővel gazdagodhatna a személyiségünk. Felmerül a kérdés, hogyan tudunk hozzáférni az elme teremtő erejéhez?
Az elme rabságában
Az elme teremtő erejéhez csakis a jelen pillanatban, itt és most férhetünk hozzá. Ha a jelenben élünk és a jelen pillanatra fókuszáljuk az energiáinkat, csakis akkor tudunk valóban élni, akkor vagyunk jelen az életben, akkor vagyunk képesek hozzáférni az elme teremtő erejéhez. Csakis a jelenben tudjuk élvezni az adott pillanat boldogságát és örömét. Ha az elménk a múltban vagy a jövőben kóborol, akkor bezárulnak előttünk a jelen pillanat lehetőségei és nemhogy hozzáférnénk az elme erejéhez, sokkal inkább annak a rabságába kerülünk.
Az elme rabságában lenni azt jelenti, hogy vagy a múltúnk fogságában, vagy egy elképzelt jövőkép bűvöletében éljük az életünket. Ha ébren töltött időnk nagy részében a gondolataink a múlttal és a jövővel foglalkoznak, akkor a legtöbb esetben cselekvésképtelenné válunk a jelen lehetőségeivel szemben.
Az elménket a legtöbb esetben egy számunkra kellemetlen kimenetelű esemény zárja be a múltba. Gondolatainkkal ekkor ezzel a múltbeli eseménnyel foglalkozunk, szeretnénk azt meg nem történtté tenni, aggódunk, hogy az akkori helytelen viselkedésünk miatt mit gondolnak rólunk mások.
A rabság egy másik módja az, amikor egy elképzelt jövő vagy egy áhított eszmei állapot képével babonáz meg minket az elménk. Ekkor minden energiánkat ezeknek a gondolatképeknek a megvalósítására fordítjuk, így szinte vakon megyünk el a jelen pillanat nyújtotta lehetőségek mellett.
Egy másik módszere az elmének, amellyel a jövőhöz láncol bennünket az állandó aggódás a jövőnk miatt. Ekkor félünk, vagy súlyosabb esetben rettegünk a jövőtől, elménk állandóan olyan sztorikat gyárt, amelyek katasztrofális kimenetelűek a számunkra. Elveszítjük a munkahelyünket, megbetegszünk, elhagy a párunk stb.
Az elme fogságának következő nézete az, hogy az elménk általában elutasítóan fordul a jelen pillanat felé, sokszor ellenséges azzal szemben. Sokszor gondoljuk azt, hogy ennek nem így kellene történnie, nekem valahol máshol, jobb körülmények között kellene lennem. Miért mindig csak velem történnek meg ezek a dolgok? Így aztán az elménk állandó harcban áll a mosttal, és pont ez a harc tart fogságban minket.
Az elme rabságában élve tehát nem mi irányítjuk a életünket, csak sodródunk az elme illúzió között és így az esetek többségében cselekvésképtelenek vagyunk a mostban.
Hozzáférni az elme teremtő erejéhez
Nézzünk meg néhány módszert arra, hogy hogyan tudunk hozzáférni az elme teremtő erejéhez a jelen pillanatban és ezzel hogyan szabadulhatunk meg az elme rabságától.
1. Lépjünk túl a múlton. A múlton soha senki nem tudott még változtatni, ezért minden energia, amit a múlttal való foglalkozásra, a múlton való rágódásra fordítunk, elfecsérelt energia. Ezt az energiát fordítsuk inkább a jelen pillanatra, legyünk éberek és tudatosak mindazzal szemben, amit az adott pillanatban átélünk.
2. Ne féljünk a jövőtől, hisz az nem egy létező valóság, csak az elme kivetítése. Csak a jelen pillanat létezik. Amilyen a jelen pillanatunk, olyan lesz az elképzelt jövőnk is.
3. A jövővel kapcsolatos terveinket csakis a jelen pillanatban történő cselekedetekkel tudjuk elérni. Csak a jelen pillanatban tudjuk megtenni azt, ami aztán hatással lesz a jövőnkre. Figyeljünk azonban arra, hogy a jelen pillanatban adódó lehetőségeket ne áldozzuk fel egy elképzelt jövőkép, vagy eszmei állapot oltárán. Ha valóban jelen vagyunk és itt és most boldogok tudunk lenni, akkor a jövőben sem lesz gond ezzel. Hisz a jövő is csak egy jelen pillanat.
4. Fogadjuk el a jelen pillanatot olyannak, amilyen, ne harcoljunk ellene. Ne tekintsük azt ellenségnek, ne ítélkezzünk felette. Adjuk fel a harcot, csak legyünk jelen a pillanatban. Tudatos, éber figyelemmel forduljunk a jelen pillanatban előttünk feltáruló történések felé.
Részlet Frank M. Wanderer EGO-ELME-ÉBERSÉG-TUDATOSSÁG könyvéből