Ha megkérdeznék tőlünk, hogy mit tartunk legfontosabb dolognak az életünkben, akkor a legtöbben tudnánk válaszolni erre a kérdésre. Persze eltérő válaszokat adnánk, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy válaszolnánk rá. És ameddig válaszolni tudunk erre a kérdésre, addig távol maradnak tőlünk a tudatosság magasabb szintjei. Ez pedig hogyan lehetséges?
A magasabb tudatosság természete
Ha szeretnénk megtudni, hogy ez hogy lehetséges, akkor legelőször is a magasabb tudatosság természetét kell megvizsgálnunk. A tudatosság magasabb szintjeit sokan megtapasztalták már életükben és beszámolók ezrei születtek erről a tudatállapotról.
Ha azonban a mélyére hatolunk ennek a tapasztalatnak, akkor azt találjuk, hogy a tudatosságnak nem léteznek magasabb szintjei, hanem csak maga a Tudat létezik. A Tudatnak pedig csupán két állapotát tapasztalhatjuk meg, a különböző formákkal azonosult és az azonosulásoktól mentes tudatállapotot.
A formákkal azonosult Tudat
Mit is jelent az azonosulás? Azt, hogy azonosulunk egy olyan formával (pl. a nevünkkel), ami eredetileg nem tartozott hozzánk (mindannyian név nélkül születtünk), de az azonosulás útján az adott forma a részünké vált.
Amikor a Tudat azonosul egy formával, akkor megjelenik az ego, az én. Az én mindig valamivel való azonosulást, önmeghatározást jelent (férfi vagyok, apa vagyok, angol vagyok, keresztény vagyok stb.) Az ego alapját tehát ezek, a számunkra fontos dolgokkal való azonosulások adják. Ezért, ha válaszolni tudunk arra a kérdésre, hogy mi a fontos számunkra az életben, akkor a formákkal azonosult tudatállapotban vagyunk.
Erre a tudatállapotra pedig az a jellemző, hogy mindig korlátozott és kirekesztő. Az azonosulást ugyanis mindig választás előzi meg: ez a dolog, ez a forma fontos számomra amaz pedig nem. És általában mi az általunk szépnek, jónak és értékesnek tartott formákat választjuk, azokkal azonosulunk, azért, mert úgy gondoljuk, hogy így leszünk mi magunk is szépek, jók és értékes emberek. A választással pedig mindig együtt jár a szorongás, a félelem attól, hogy elveszítjük a számunkra fontos dolgokat és így azzal együtt önmagunkat is.
Csak azért, mert spirituális keresők lettünk, az azonosulás folyamata nem áll le. Csak most már más válik fontossá számunkra, például a kitágult tudatállapot, vagy az asztrális projekció élményének a megtapasztalása. Ekkor ezekkel az élményekkel azonosulunk, ezek válnak fontossá számunkra, ezek adják a spirituális egónk önazonosságát. Semmi nem változott, csak a formák, amelyekkel azonosultunk.
A formamentes Tudat
Mindannyiunk életében adódnak azonban olyan pillanatok, amikor egy rövid időre fellazulhat a formákkal való azonosulásunk és mi ekkor egy teljesen más tudatállapotot tapasztalhatunk meg.
Amikor megszűnik egy formával való azonosulásunk, akkor mintegy tér keletkezik köztünk és az adott forma között és meglátjuk, felismerjük, hogy mi nem vagyunk azonosak a formával. Az azonosulás feloldódásával együtt pedig eltűnik az ego, az én is. Ha ebben a tudatállapotban kérdezik meg tőlünk, hogy mit tartunk fontosnak az életben, akkor egyszerűen nem tudunk válaszolni erre a kérdésre, mert az egóval együtt eltűnt minden olyan dolog, amit eddig nagyon fontosnak tartottunk. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy élünk, nem tűntünk el az egóval együtt.
Amit megtapasztalunk azt Vanság-nak nevezhetnénk. Csak a létezés van, melyben szemtanúként szemléljük a körülöttünk lévő formák táncát. Nem azonosulunk semmivel, egy választás nélküli tudatosság vagyunk. Függetlenek és szabadok vagyunk a formáktól és a velük való azonosulásoktól, eltűnt minden szenvedésünk és problémánk, nyugalom és béke ölel körül minket.
Ébredés az azonosulások bódulatából
Ez az azonosulástól mentes tudatállapot és annak a megtapasztalása a legtöbb alkalommal csak nagyon rövid ideig tart, mégis a legnagyobb jelentőségű csodálatos tapasztalata ez az életünkben. Szinte felébreszt, felrázz bennünket az azonosulások bódulatából.
Ha egyszer átéljük ezt a tapasztalatot, akkor megnövekszik az éberségünk, egyre inkább figyelni fogunk a jelen pillanatra. Ha éberek vagyunk és így az „itt és most”-ba helyezzük át életünk súlypontját, akkor tovább lazul a formákkal való azonosulásunk. Így ezek a pillanatok újra és újra megjelenhetnek az életünkben. Ahogy csökken a formákhoz való kötődésünk úgy növekszik ezeknek a tapasztalatoknak az időtartama és mélysége. Míg végül ez marad az egyetlen realitás a számunkra.
Részlet Frank M. Wanderer EGO-ELME-ÉBERSÉG-TUDATOSSÁG könyvéből