Csatlakozz a Köreinkhez!Iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
Ha feliratkozol hírlevelünkre, ingyenesen megkapod a legfrissebb híreinket, könyvrészleteinket és cikkeinket. Nincsenek rejtett feltételek, semmi trükk – garantáljuk, hogy adataidat biztonságban tartjuk, és soha nem adjuk el. Csak értékes tartalmakat kapsz a tudatosságról, önmegvalósításról és hasonló inspiráló témákról, közvetlenül a postaládádba. 💡 Készen állsz? Add meg a nevedet és az e-mail címedet, s iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
|
C. G. Jung szerint életünk során három születést kell átélnünk. A testi születést, az ego megszületését és a szellemi születést.
Ennek megfelelően a személyes fejlődésünket három növekedési folyamat jellemzi. Életünk első harmadában a testi növekedésen van a hangsúly, életünk második harmadában az egónk teljesedik ki, életünk utolsó harmada pedig a belső spirituális fejlődésünk időszaka.
Míg az első két születés során életünk hangsúlya a külvilági lehetőségek minél maximálisabb kihasználásán van, addig a szellemi születésben a bennünk lévő fejlődési potenciálokra helyeződik át a hangsúly.
Osho a halált az élet szerves és elkerülhetetlen részének tekintette, nem pedig valami félelmetes vagy kerülendő dologknak. Tanításai szerint a halál nem a vég, hanem egy átmenet, egy kapu egy másik létezési szintre.
Szerinte az élet és a halál nem két különálló dolog, hanem egyazon folyamat két oldala. Azt tanította, hogy aki valóban megérti az életet, az a halált is elfogadja, mert a kettő elválaszthatatlan. Az élet maga a halál felé tartó folyamat, és a halál az élet természetes beteljesedése.Azt mondta, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem egy átmenet, egy transformáció. A test meghal, de az, aki valójában vagy – a tudatosság, a lélek – tovább él. A halált egyfajta “újjászületésként” értelmezte, amely új lehetőségeket nyit a létezésre.
A nagyváros élete zajos, lüktető. Nap, mint nap, fények és határidők között sodródunk, egy hatalmaas betonrengetben, mintha mindez természetes lenne.
Minden nap ugyanaz a forgatókönyv: munka, rohanás, szórakozás, pihenés, majd az egész újra kezdődik elölről.
De mi van, ha ez csak egy álca? Mi van, ha a világ, amit valóságnak hiszünk, csupán egy illúzió, egy börtön, amelyben fogolyként élünk anélkül, hogy tudnánk róla?
A könyv főszereplője Caleb, egy fiatal férfi, aki egyre inkább úgy érzi, valami nem stimmel a világgal. Látta a Mátrix című filmet, és azóta nem tud szabadulni a gondolattól: mi van, ha ez az élet, amit él is csak egy mesterségesen letrehozott rendszer?
Minél inkább megfigyeli a körülötte lévő embereket és a társadalmat, amelyben él, annál jobban elmélyül benne a kétely. A modern lét rutinszerűsége és felszínessége mögött mintha egy titok lappangana, egy titok, amely arra vár, hogy felfedjék.